Frenák Pál
A táncművészet magasiskolája a Portréban Az Astoriában akár igazgató is lehetett volna, mégis Franciaországba vágyott. És az álom valóra vált. Frenák Pál koreográfus, táncművész volt a Portré vendége. Az anyanyelve a jelrendszer volt, hiszen siket és nagyothalló szüleivel, így tanult meg kommunikálni. Barabás Évával folytatott beszélgetése alatt is folyamatosan jelelt. Hét éves korában körülményeikre tekintettel, gyermekotthonba került. Az első éjszakát végig sétálta az intézet folyosóján, azt hitte, az az egy éjszaka lesz. Még hét évet töltött ott. Talán mégis ennek köszönheti azt, hogy az álmai valóra váltak.
A francia kultúrából egy szeletet ugyanis, az intézet egyik tanítójától kapta, s akkor fogalmazódott meg benne az álom. Aztán hazakerült, s a Hotel Astoriában lett pikoló fiú, közben pedig tanult, hogy céljait megvalósíthassa. A magyar mentalitással és elképzeléssel azonban nem értett egyet, ezért nem sokkal később már Párizsban, egy bőrönddel az oldalán, a Champs-Élysées-en találta magát. Ma már francia feleségével és gyermekével élnek békés, kiegyensúlyozott életet, de a közönsége tudja, hogy a koreográfiáján keresztül láttatni szeretné azt, amit ő sokszor látott. Bemutatóit eddig is hatalmas ováció, felháborodás, megbotránkozás is fogadta. A munkájában is sikeres, itthon Harangozó Gyula díjas táncművész, sérült gyermekekkel is foglalkozott, mert Frenák Pál azt mondja, a táncnak gyógyító ereje van. A francia nyelv szépsége, a francia kultúra, a jelelés összetett mozzanatai, a táncművészet magasiskolája a Portréban.
