Hűség, puszi, simogatás, így köszön Lang Györgyi a Portréban. A 60 éves előadóművésznek az életkor nem jelent semmit, töretlen jókedvvel, örök gyermekként élvezi a dolgos hétköznapokat. Depresszióra sosem volt ideje, és tulajdonképpen hajlama sem. Ha elfogja néha a szomorúság, azt bizony otthon hagyja. Elfogadta, hogy kerekesszékbe került, azt mondja minden valamiért történik. Nagyon sok jó barát veszi körük, hogy ugyanúgy tudjon élni, mint a mostani állapota előtt. Rádióműsort vezet, fellépései vannak, színházba jár. Létrehozott egy alapítványt, ahol mozgáskorlátozott embereket segítenek abban, hogy bármikor, bárhová el tudjanak jutni. Saját bőrén tapasztalta ugyanis, hogy ez milyen nehéz. Györgyi egyébként is ott segít ahol tud, már színészi karrierje előtt is foglalkozott beteg emberekkel, egy elmegyógyintézet női osztályának segítőjeként. Nem véletlen, hiszen vénájában orvosi vér csörgedez, szegedi nagypapája orvos volt. Édesapja viszont sportoló, nevelőapja színész, ebből lett a sokoldalúság, a mindenre nyitottság, és végül a Színművészeti Főiskola. A Pa-dö-dő együttes és a televíziózás kicsit később, de erről is rengeteg története van. A Portréban mesél még a fogadott lányáról Sáriról, az állatok védelmének fontosságáról, arról, hogy miért szerződtek együtt Kulka Jánossal Pécsre, és, hogy néha bizony, ő is unja a by by Szását. Egy titkos fájó pont, és egy üzenet Andy Vajnának - egy igazi belevaló "seftes" csajtól, Lang Györgyitől - a Portréban!
Műsorvezető: Barabás Éva
