Terápia II/25.

András édesapjának halotti torát András lakásán tartják, a vendégek között ott van Ágnes is. Miután mindenki távozik, Ágnes még marad. Pedig sokáig nem is akart jönni - ezt András nehezményezi is -, mert arra gondolt, jobb, ha a férfi számára megmarad távoli, nyugodt alaknak. Beszélgetnek. A férfi a szakmájukkal kapcsolatban fogalmazza meg újra és újra felmerülő kételyeit. Ahelyett, hogy megélné a dolgokat, elemzi őket: egy héttel korábban is Ágnesnél volt, az apjáról beszélt, miközben akár meg is látogathatta volna, hogy vele lehessen élete utolsó perceiben. András Ágnes segítségével tudja átadni magát a gyásznak, sír a veszteség miatt, hiszen a valódi találkozás édesapjával most már nem pótolható be. A gyászon túl Ágnes egy új kezdet lehetőségét is felrajzolja: talán most, hogy már egyik szülő sem él, András felhagy azzal, hogy mindenáron meg akarjon menteni mindenkit. Ha másokat nem is menthet meg, de magát még igen.

Rendezte: Ildikó Enyedi, Attila Gigor, Orsolya Nagypál

Főszereplők: Pál Mácsai, Eszter Csákányi, Gábor Máté, Bori Péterfy, Niké Kurta