Silence és EfA svéd Ef a töretlen kitartásról szól: arról, hogy Niklas Aström és barátai új és új ihlet után kutatva találták meg saját hangjukat, amely bravúrosan egyensúlyoz a post-rock törékenysége, az indie dallamvilága, valamint a Sigur Róst idéző gazdag hangszereltség adta lehetőségek között. Nem is véletlen, hogy a skandináv régióban manapság minden fiatal szárnypróbálgató onnantól kerülhet fel a műfaj térképére, ha már megoszthatta a színpadot a zenekarral: a tehetséggondozás pedig maradéktalanul működik, hiszen az Immanu El már a banda saját kiadójának kötelékébe tartozik, a Dorena pedig az Ef által kitaposott úton indulhatott el idén, hogy meghódítsa magának Európát. Ez pedig azért szép, mert az Ef tagjai észre sem vették, hogy példaképekké váltak - ezt a kitartó alázatot pedig a Budapestre is eljutó turné mellett a 2013-ban megjelent új lemez, a Ceremonies koronázta meg. Silence: A fiatal tagokból álló Silence az évek során a poszt-rock szcéna koncertjeinek egyik állandó fellépőjévé vált, hosszú és impozáns azon előadók listája, akikkel a színpadot már megoszthatták (Ana Never, Kerretta, Kokomo, Zero Absolu...a teljesség igénye nélkül). A műfaj főbb ismérveit egyértelmű alapnak tekintő zenekar esetében a fejlődés fellépésről-fellépésre látható, így egyre inkább megtalálják saját hangjukat és stílusukat, valamint folyamatosan az önálló arculat kialakítására és erősítésére törekednek, s szerencsére, nevükkel és zenéjükkel egyre többen megismerkednek.
Skócia a vadon újabb szakaszába lépett; az ifjúság szenvedélye és az innováció szelleme által fűtött újravadonosítás a XXI. század legfontosabb ügyévé vált. Bár az éghajlat változásával zsugorodnak az élőhelyek és a folyamatosan növekvő népesség látható nyomokat hagy, a természet heroikus erőfeszítéssel tudja fenntartani puszta árnyékát korábbi önmagának; azonban e nyomás ellenére számos vadállat és növény szaporodik, virágzik, sőt akár visszatér a kihalás küszöbéről is.
